省厅印发“双随机、一公开” 监管工…
| Nyelvészet |
|---|
| általános nyelvészet |
| Leíró nyelvészet |
| Alkalmazott nyelvészet |
| Nyelvészeti irányzatok |
| Interdiszciplínák |
| Kapcsolódó területek |
A nyelvészetben a fonológia fogalom és terminus a strukturalista prágai nyelvészeti iskola révén terjedt el. Ennek meghatározása szerint a fonológia a nyelvészet azon ága, amely a beszéd hangjelenségeit egy adott nyelvben bet?lt?tt jelentésmegkül?nb?ztet? funkciójuk szempontjából vizsgálja, megállapítja az ezek k?z?tt létrej?v? viszonyokat és azokat a szabályokat, amelyek szerint szavakban és mondatokban kombinálhatók.[1] Az els?sorban vizsgált hangjelenségek a beszédhangok voltak, és a jelentésmegkül?nb?ztet?ket ?fonémák”-nak nevezték.
A Prágai nyelvészeti iskola megkül?nb?ztette a fonológiát a fonetikától, amely szerinte nem hivatott foglalkozni a hangjelenségek szemantikai (jelentésre vonatkozó) funkciójával.[2]
Nincs egység a hangjelenségek tanulmányozásával foglalkozó diszciplínák elnevezését, sem mindegyikük meghatározását illet?en. A magyar szakirodalomban megvan a ?hangtan” terminus, amelynek egyes nyelvészek szerint két területe van: a fonetika és a fonológia, amelyek meghatározásai megfelelnek a Prágai nyelvészeti iskola nézetének.[3] Siptár 2006 szerint is a ?hangtan” ?sszefoglaló elnevezés, és a fonetikát ?beszédhangtan”-nak, a fonológiát pedig ?nyelvi hangtan”-nak is nevezi.[4] Bolla 2006 szerint ?hangtan” a ?fonetika” szinonimája, és ezen kívül van a fonológia a fenti meghatározással.[5]
Más nyelvészetekben nagyobb terminológiai gondok vannak. A Prágai nyelvészeti iskola szótára szerint az angol phonology ’fonológia’ terminus ritkábban használt szinonimái a phonemics ’fonemika’ és a phonematics ’fonematika’.[1] Dubois 2002 szerint az Európában használt legelterjedtebb terminológiában a (franciául) phonématique ’fonematika’ f?név a fonológia egyik ágát nevezi meg, amely a fonémákat mint minimális megkül?nb?ztet? egységeket vizsgálja, megállapítja egy vagy t?bb adott nyelv fonémakészletét, a fonémákat osztályozza, kombinációikat tanulmányozza stb.,[6] a phonématique ’fonematikai’ melléknevet ?fonémára vonatkozó” jelentéssel használják, a phonémique ’fonemika, fonemikai’ pedig f?névként és melléknévként a phonématique ’fonematika, fonematikai’ szinonimája.[7] Az angol nyelv? nyelvészetben Bussmann 1998 szerint a phonology ugyanaz, mint a phonemics, de megemlíti, hogy megtalálható az az értelmezés is, hogy a phonology a beszédhangokat tanulmányozza, és két ága van: a phonetics és a phonemics.[8] Ez például Eifring – Theil 2005 nézete. Eszerint a phonetics a hangok létrehozásának, akusztikai tulajdonságainak és észlelésének a tanulmányozása, a phonemics pedig a hangok rendszerének és a nyelvben való használatának a vizsgálata.[9]
A fonológia t?rténeti áttekintése
[szerkesztés]A ?fonológia” szakszó a 19. század k?zepe táján jelent meg, és a ?fonetika” terminussal párhuzamosan használták, anélkül hogy megkül?nb?ztették volna ?ket, ugyanis jelentésük eredetüket illet?en valójában ugyanaz: ?a hangok tudománya”.[10]
A fonológia a fonetikától való elkül?nítése a beszédhang és a fonéma megkül?nb?ztetésének nyomán jelent meg. A beszél?k azt észlelik, hogy vannak hangok, amelyek megkül?nb?ztetnek lexikai és nyelvtani jelentéseket, de nem észlelik azt is, hogy ezek a hangok konkrétan t?bbféleképpen valósulnak meg. A Prágai iskola nyelvészei a már 1893-ban Jan Baudouin de Courtenay munkáiban el?forduló ?fonéma” terminust alkalmazták arra a hangzási vonások együttesére, amely jelentésmegkül?nb?ztet?, olyan absztrakt (elvont) nyelvi egységként kezelve, amely az ?sszes konkrét megvalósulásait képviseli. Ugyanakkor a fonémához viszonyítva ezeket a változatokat ?allofónok”-nak nevezték. Azt, hogy fonémáról és nem allofónról van szó, els?sorban úgy állapítják meg, hogy megvizsgálják azt a képességét, hogy meghatározhatja-e ún. minimális párok létezését,[11] azaz olyan szópárokét (olykor szósorokét), amelyek jelentését csak egy beszédhang megváltoztatása kül?nb?zteti meg.[12] Ez a nézet abba a nézetbe illik bele, amelyet Ferdinand de Saussure, a strukturalista nyelvészet megalapítója fogalmazott meg a Prágai iskola megjelenése el?tt. Szerinte a nyelv absztrakció, amit konkrétan a beszéd valósít meg.[13]
A fonetikát elhatárolták a fonológiától (amit ?funkcionális fonetiká”-nak is neveznek)[13][14] azzal, hogy az el?bbit a hangokat tanulmányozó diszciplínaként határoztak meg, a fonológiát pedig mint a fonémákat tanulmányozót. Mindazonáltal szoros viszony van k?z?ttük, mivel a fonetika szolgáltatja a fonológia anyagát, mik?zben a fonológia is foglalkozik a hangokkal, bár csak allofóni min?ségükben.[10]
A fonológia a Prágai iskola, f?leg Nyikolaj Szergejevics Trubeckoj és Roman Jakobson munkái révén vált a nyelvészet kül?nálló ágává. Ezek nagy visszhangot keltettek az 1928-ban Hágában megtartott 1. nemzetk?zi nyelvészeti kongresszuson. Az új nyelvészeti diszciplína f?leg Trubeckoj A fonológia alapelvei cím? munkája 1939-ben való megjelenése után érvényesült. Tovább fejl?d?tt hozzávet?legesen ugyanabban az id?szakban folyó franciaországi és amerikai kutatások révén, hasonló eredményekkel, bár egyes elvi és módszertani kül?nbségekkel, valamint a Koppenhágai nyelvészeti iskola , f?leg Louis Hjelmslev munkáival.[10]
Magyar nyelvészek már az 1930-as években érdekl?dtek a fonológia iránt. Laziczius Gyula 1933-ban jelentette meg Bevezetés a fonológiába cím? munkáját.[15] Kelemen József err?l írta meg 1935-ben Fonológiai alapfogalmak cím? cikkét, amelyben megemlíti, hogy Gombocz Zoltán is helyet adott a fonológiának egyetemi el?adásaiban.[16]
A fonológia néhány ága
[szerkesztés]A Dubois 2002 értelmezésében vett fonológiának t?bb ága van a fonematikán kívül.
A fonológiai kutatásoknak f?leg szinkrón jellege van. Egy adott nyelv egy bizonyos id?szakban meglév? fonémáinak rendszerét térképezik fel. Például a mai sztenderd magyar nyelv A. Jászó 2007 szerint 65 fonémával rendelkezik.[17] A fonémai min?ség megállapításának egyik példája az /n/-é. Ez kiejthet? [n]-ként, amely alveoláris nazális mássalhangzó, például a vén szóban, de [?]-ként (veláris nazálisként) is hangzik, pl. a munka szóban. Olyan minimális pár nincs, amelyben csak az [?] és egy másik mássalhangzó kül?nb?ztetné meg két szó jelentését, viszont olyan van, amely esetében az [n] ezt teszi, pl. véd vs. vén. K?vetkezésképpen van /n/ fonéma, de az [?] csak ennek allofónja.[18][19]
Diakrón fonológia is van, amely új fonémák megjelenését, illetve egyesek esetében a fonéma jelleg elvesztését tanulmányozza a nyelvt?rténet során.[20] Ilyen jelenségek az alábbiak.
- A fonologizáció[21] révén új fonéma jelenik meg a nyelvben alapnyelvéb?l való kifejl?dése során vagy k?lcs?nzés nyomán. Például a román nyelvben van egy, a latin hangsúlytalan /a/-ból származó /?/ fonéma.[22] Ez megkül?nb?zteti az /a/-val való oppozíciója révén a legt?bb határozott végartikulus nélküli n?nem egyes számú f?nevet a végartikulusosoktól, pl. cas? [kas?] ’ház’ vs. casa [kasa] ’a ház’.[20]
- A defonologizáció[21] nyomán egy bizonyos fonéma elveszíti definíció szerinti min?ségét. Egy ilyen folyamat gyakorlatilag már végbement a mai francia nyelv /ɑ/[23] fonémájának esetében. Ezzel például a patte [pat] ’láb’ (állaté) és pate [pɑ:t] ’paszta’ már nem kül?nb?znek hangzásukban, mindkett? kiejtése [pat].[24]
Egy adott nyelv fonológiáján kívül van általános fonológia is, amely a világ f?bb fonológiai rendszereit vizsgálja, és ezek m?k?désének általános szabályait. Létezik még ezeken kívül kontrasztív fonológia is, amely két vagy t?bb nyelv fonológiai rendszerével foglalkozik.
A beszédhangokra vonatkozó fonológiai nézetet a prozódiai, más néven szupraszegmentális tényez?kre is kiterjesztették, és a jelentésmegkül?nb?ztet?ket ?prozodémák”-nak nevezték el. Az erre vonatkozó terület a ?szupraszegmentális fonológia” elnevezést kapta, és ezzel szemben a fonémákkal foglalkozó a ?szegmentális fonológia” elnevezést.[25]
Például ami a hangsúlyt illeti, a szabad hangsúlyos nyelvekben a hangsúly helye kül?nb?ztethet meg lexikai vagy grammatikai jelentéseket. Példák (a hangsúlyos hang félk?vér bet?vel):
- (olaszul) ancora ’még’ vs. ancora ’horgony’,[26] canto ’énekelek’ vs. canto ’(?) énekelt’;[27]
- (oroszul) мyка muka ’kín’ vs. мукa muka ’liszt’,[26] реки reki ’a folyó vmije’ vs. реки reki ’folyók’.[28]
A tonális nyelvek esetében, mint a kínai, jelentésmegkül?nb?ztet? lehet a tónus típusa, ami ez esetben tonéma. A Kína északi részén beszélt kínai, a mandarin, négyféle tónussal rendelkezik. Például a ma hangsor megvan mindegyikkel, és ezekkel az alábbi minimális szósor keletkezik:[29]
- egyenletesen magas: mā ’anya’;
- emelked?: má ’kender’;
- es?-emelked?: mǎ ’ló’;
- hirtelen es?: mà ’szid’.
A szó tónus nélkül is megvan, és akkor mondat végén kérd? partikula.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Vachek 2003, 128. o.
- ↑ Vachek 2003, 124. o.
- ↑ A. Jászó 2007, 74. o.
- ↑ Siptár 2006, 14. o.
- ↑ Bolla 2006, 14. o.
- ↑ Dubois 2002, 359. o.
- ↑ Dubois 2002, 361. o.
- ↑ Bussmann 1998, 898.
- ↑ Eifring – Theil 2005, 2. fejezet, 45. o.
- ↑ a b c Dubois 2002, 162–163. o.
- ↑ Dubois 2002, 159–160. o.
- ↑ Dubois 2002, 340. o.
- ↑ a b Bolla 2006, 17.
- ↑ Crystal 2008, 365. o.
- ↑ Laziczius Gyula: Bevezetés a fonológiába. Budapest: A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, 33. sz. Kül?nlenyomat a Nyelvtudományi K?zl?ny 48. k?tetéb?l.
- ↑ Kelemen 1935, 188. o., 3. lábjegyzet.
- ↑ A. Jászó 2007, 120. o.
- ↑ A. Jászó 2007, 115. o.
- ↑ A fonémákat a fonetikai átírásban használt szimbólumuk ferde vonalak k?zé, az allofónokat pedig sz?gletes zárójelbe tételével szokták jelezni.
- ↑ a b Bidu-Vr?nceanu 1997, 206.
- ↑ a b Kelemen 1935 által használt magyarított terminus (202. o.).
- ↑ K?zepes, k?zépen képzett, ajakkerekítés nélküli magánhangzó, mint az angol a a Tina keresztnévben.
- ↑ Nyílt, hátul képzett, ajakkerekítés nélküli magánhangzó.
- ↑ Dubois 2002, 136. o.
- ↑ A. Jászó 2007, 139. o.
- ↑ a b Dubois 2002, 3. o.
- ↑ Bussmann 1998, 1127. o.
- ↑ A. Jászó 2007, 140. o.
- ↑ Eifring – Theil 2005, 4. fejezet, 18–19. o.
Források
[szerkesztés]- A. Jászó Anna: Hangtan. In A. Jászó Anna (szerk.): A magyar nyelv k?nyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. ISBN 978-963-8144-19-5. 73–162. o. (Hozzáférés: 2021. december 24.)2021. december 24.)
- (románul) Bidu-Vr?nceanu, Angela et al.: Dic?ionar general de ?tiin?e. ?tiin?e ale limbii (Tudományok általános szótára. Nyelvtudományok). Bukarest, Editura ?tiin?ific?, 1997. ISBN 973-440229-3 (Hozzáférés: 2021. december 24.)
- Bolla Kálmán: Magyar fonetikai kislexikon. 2006. www.bollakalman.hu (Hozzáférés: 2023. május 16.)
- (angolul) Bussmann, Hadumod (szerk.): Dictionary of Language and Linguistics Archiválva 2022. január 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York, Routledge, 1998. ISBN 0-203-98005-0 (Hozzáférés: 2021. december 24.)
- (angolul) Crystal, David: A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing, 2008. ISBN 978-1-4051-5296-9 (Hozzáférés: 2021. december 24.)
- (franciául) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002 (Hozzáférés: 2023. május 16.)
- (angolul) Eifring, Halvor – Theil, Rolf. Linguistics for Students of Asian and African Languages (Nyelvészet ázsiai és afrikai nyelveket tanulmányozó hallgatók számára). Oslói Egyetem. 2005 (Hozzáférés: 2021. december 24.)
- Kelemen József: Fonológiai alapfogalmak. Megjegyzések Laziczius bevezet? tanulmányára. In Népünk és Nyelvünk, VII. évf. (1935), 186–216. o. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
- Siptár Péter: 2. fejezet – Hangtan. In Kiefer Ferenc (f?szerk.): Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006. ISBN 963-05-8324-0. 14–33. o. (Hozzáférés: 2023. május 16.)
- (angolul) Vachek, Josef – Dubsky, Josef: Dictionary of the Prague School of Linguistics (A Prágai nyelvészeti iskola szótára). Szerk. Du?ková, Libu?e. Amsterdam – Philadelphia: John Benjamins, Studies in Functional and Structural Linguistics, 50. ISBN 90-272-1559-6
További információk
[szerkesztés]- Siptár Péter (szerk.): Szabálytalan fonológia. Budapest: Tinta K?nyvkiadó, 2001. ISBN 9638609036
- Varga László: Metrikus fonológia és a ritmikai hangsúlyváltozás. Budapest: Tinta K?nyvkiadó, 2005. ISBN 9789637094279
