北京：新中考英语听说机考有五种题型
A gyarmatosítás (latin eredet? szóval kolonizáció, illetve kolonializmus) a nemzeti államoknak a határaikon túl es? idegen területek, a gyarmatok megszerzésére, lakóinak alávetésére, természeti kincseinek az anyaország érdekében t?rtén? kiaknázására, munkaerejének kizsákmányolására irányuló tevékenység.[1] A hódítók és a leigázottak kulturálisan elidegenülnek egymástól, a gyarmatosítók kulturális és faji f?lényt éreznek magukban a gyarmatok népei iránt.[2]
Bár a gyarmatosítás ?sid?k óta létezik, a fogalom a leger?sebben a 15. századtól kezd?d? európai gyarmati id?szakhoz kapcsolódik, amikor egyes európai államok gyarmatosító birodalmakat hoztak létre. Az újkori gyarmatosítás kora 1500 k?rül kezd?d?tt, miután az európaiak felfedezték az Afrikát délr?l megkerül? tengeri útvonalat (1488) és Amerikát (1492). A felfedezésekkel, a hódítással és betelepítéssel az olyan államok, mint Portugália, Spanyolország, Hollandia, Franciaország és Anglia gyarmatosítottak szerte a világon, terjesztve az európai intézményeket és kultúrát. Rákényszerítették a vallásukat, a nyelvüket és más kulturális jellemz?iket a leigázott területekre. A gyarmatosítás az imperializmushoz kapcsolódik, de kül?nb?zik attól.[3]
Eleinte az európai gyarmatosító országok a merkantilizmus politikáját k?vették, amelynek célja a hazai gazdaság meger?sítése volt, így a megállapodások általában az anyaországgal való kereskedésre korlátozták a gyarmatot. A 19. század k?zepére azonban a Brit Birodalom feladta a merkantilizmust és a kereskedelmi korlátozásokat, és elfogadta a szabad kereskedelem elvét, kevés korlátozással vagy vámmal.
A világ gyarmatosítása az európai nemzetek által el?mozdította a eurocentrizmus ideológiáját,[4] amelynek k?zéppontjában a nyugati civilizáció és kulturális dominancia áll, ami el?nyben részesíti azt a nem nyugati civilizációkkal szemben.
A gyarmatosítás fajtái
[szerkesztés]A t?rténészek gyakran kül?nbséget tesznek a gyarmatosítás eltér? fajtái, néha egymást átfed? formái k?z?tt:
Telepes gyarmatosítás
[szerkesztés]A telepes gyarmatosítás magába foglalja a telepesek nagyarányú bevándorlását a gyarmatokra, gyakran vallási, politikai vagy gazdasági okok miatt. A gyarmatosításnak ez a formája nagyrészt a korábbi lakosság telepesekkel való kiszorítását célozza,[5] ahol nagyszámú telepes vándorol ki az új területekre és alapít településeket.[6]
Ennek egyik ókori példája a g?r?g gyarmatosítás, amikor a népességn?vekedés már nem volt fenntartható az égei-tenger szigetvilágán és k?rnyékén, ami arra késztette az ókori g?r?g?ket, hogy a F?ldk?zi-tenger távolabb es? vidékeire és a Fekete-tenger partjára k?lt?zzenek.[7]
K?zépkori példája a német keleti kolonizáció, amikor a germán nyelv? népek K?zép-Európa kevésbé lakott régióiba, Kelet-Európa egyes részeibe és a Baltikumba k?lt?ztek.
A modern kori Ausztrália, Kanada, az Egyesült államok, Dél-Afrika (és vitatottabb mértékben Izrael) szintén a telepes gyarmatosítás által létrej?tt államok példái.[8][9][10][11]
Kizsákmányoló gyarmatosítás
[szerkesztés]A kizsákmányoló gyarmatosítás kevesebb gyarmatosítót foglal magába, és a természeti er?források vagy a munkaer? kizsákmányolására ?sszpontosít. Ez a forma kereskedelmi állomásokból, valamint nagyobb gyarmatterületekb?l áll, ahol a gyarmatosítók alkotják a politikai és gazdasági k?zigazgatás nagy részét. Nem telepesek, hanem az anyaországból kiküld?tt gyarmati tisztvisel?k alkották azt az uralkodó apparátust, amely lehet?vé tette a gyarmat gazdasági kizsákmányolását.
Ebb?l a kizsákmányoló gyarmatosító típusból kiemelhet? például Brit India, mint brit gyarmat, Togo mint német gyarmat, Tajvan, mint japán gyarmat vagy a Fül?p-szigetek, mint amerikai gyarmat.[12]
Afrika és ázsia európai gyarmatosítása nagyrészt a kizsákmányoló gyarmatosítás égisze alatt zajlott.[13]
Kereskedelmi gyarmatosítás
[szerkesztés]A brit észak-amerikai gyarmatosítás a kereskedelmi kapcsolatok feletti ellen?rzésére ?sszpontosított. A gyarmati periféria nyersanyagokkal látta el az anyaállamot, az anyaállam pedig fegyvereket, sz?veteket és egyéb árukat gyártott, amelyeket eladhatott a gyarmatain. A vámokkal és a csempészet elleni intézkedésekkel úgy szabályozták a kereskedelmet, hogy biztosítsák a t?ke felhalmozódását az anyaállamban.[14]
A gyarmatosításnak ez a formája a 19. századi ázsiában volt az egyik legszembet?n?bb, ahol a korábban izolacionista (elszigetel?d?) államok kénytelenek voltak megnyitni kik?t?iket a nyugati hatalmak el?tt. Ilyen volt például az ópiumháború és Japán megnyitása (bakumacu).[15][16]
Az újkori gyarmatosítás el?zményei, okai
[szerkesztés]új kereskedelmi útvonalak keresése
[szerkesztés]A 11. századra a bizánciak és a szaracénok (arabok) uralták a F?ldk?zi-tenger nagy részét. Az Európa-szerte áhított keleti luxuscikkekhez (sz?nyegek, f?szerek , festékanyagok stb.) csak arab k?zvetít?k?n keresztül jutottak hozzá. Egyiptom ellen?rizte az arab és indiai áruk kereskedelmét és a külf?ldieknek megtiltották, hogy Kairón túlra utazzanak. Az oszmánok 15. századi el?ret?rése még inkább megnehezítette az itáliai városok ázsiai kereskedelmét. A Kelet el volt zárva Európa el?tt.
A gyarmatosítás korszakát bevezet? európai tengerentúli terjeszkedés kiindulópontját részben az a t?rekvés határozta meg, hogy alternatív kereskedelmi útvonalakat kerestek és nyitottak meg. Bartolomeu Dias Afrika egyik déli csúcsának, a Jóreménység-fokának 1488-as megkerülésével nyitotta meg az utat az India felé.
Technológiai és gazdasági fejl?dés
[szerkesztés]A pénz és a hitel el?rehaladásának k?sz?nhet?en k?nnyebbé vált a k?ltséges felfedez?utak t?kebevonása. Az els? bankok megjelenése az észak-olasz városállamokban megk?nnyítette a drága tengerentúli vállalkozások finanszírozását. A tengerentúli felfedez? utakat nem utolsósorban az új típusú hajó, a karavellák kifejlesztése is segítette, amelyet jobb man?verezhet?ség jellemzett a nagy távolságú, változó szélviszonyok k?z?tt.
Gazdasági motivációk
[szerkesztés]A nyugat-afrikai partvidék portugál kizsákmányolását rabszolgák és az arany Európába áramló importja k?vette. A maga részér?l az uralkodóház, amely jutalékot kapott, érdekelt volt a további hódításokban és a területszerzésben. Hogy milyen árucikkekr?l és milyen nagyságú tételr?l volt szó, azt az olyan f?ldrajzi régiók nevei is mutatják, mint az ?Elefántcsontpart”, ?Aranypart” vagy ?Rabszolgapart”.[17] A zsákmányszerzésb?l és a gyarmati terjeszkedés versenyéb?l egyik nemzet sem akart kimaradni.
Arany és ezüst
[szerkesztés]Az afrikai aranykereskedelmet a kés? k?zépkorban muszlim keresked?k irányították, akik karavánokkal vitték az aranyat észak-Afrika partjaira, és így az európai keresletet is kiszolgálták. 1456-ban a portugálok létrehozták az els? kereskedelmi kapcsolatot az afrikai arany?vezetekkel. 1475-t?l nagy mennyiség? aranyat szállítottak Portugáliába Guineán keresztül, a szubszaharai Afrikával való cserekereskedelemben, muszlim keresked?k nélkül.
Az amerikai felfedez?útja során Kolumbusz a karibi terület aranyban való gazdagságát is igyekezett kiemelni, mint kül?nlegességet. A spanyolok által meghódított területek Eldorádóvá váltak az aranyláz idején, amely azután kezd?d?tt, hogy Pizarro t?bb mint 13 ezer font aranyat és 26 ezer font ezüst?t zsarolt ki Atahualpa inka uralkodótól.[17]
Rabszolga-kereskedelem
[szerkesztés]A k?zépkortól kezdve Európában az a gondolat uralkodott, hogy a keresztényeket nem szabad rabszolgává tenni, és a kereszténység elterjedésével a rabszolgák sz?k?s ?árucikké” váltak Európában. Konstantinápoly oszmánok általi 1453-as meghódítása a levantei rabszolgaszállítások visszaeséséhez és az árak emelkedéséhez vezetett. Európa ezután a szubszaharai Afrikából származó rabszolgák felé fordult, akiket muszlim kereskedelmi karavánok vittek az észak-afrikai partokra.[17]
A Karib-szigeteken a szinte teljes ?slakos népesség kiirtása és kihalása után nagy területek igényeltek munkaer?t; és ezt a nyugat-afrikai rabszolgák szállításával oldották meg.
Marxista nézet
[szerkesztés]Az imperializmus elméletét gyakran hozzák ?sszefüggésbe a marxista k?zgazdaságtannal.
A gyarmatosítás lehet?sége és oka a világ kül?nb?z? területeinek egyenl?tlen fejl?désében rejlett. A kés?bbi gyarmatok területének legnagyobb része tropikus és szubtrópusi területeken feküdt.
Karl Marx álláspontja szerint:[18][19]
a túlságosan tékozló természet az embert úgy vezeti kezénél fogva, mint a gyermeket a járószalag. Az ilyen természet az ember saját fejl?dését nem teszi szükségszer?séggé. A t?ke szül?hazája nem a trópusi éghajlat túlburjánzó n?vényzetével, hanem, a mérsékelt ég?v.
A természeti k?rülményeknek a fékez? hatása els?sorban Fekete-Afrikában érvényesült, ahol a ?túlburjánzó természet” az emberi megélhetést elemi fokon gyakorlatilag munka nélkül is biztosította.[20] Szerepe volt azonban a világ más részein is elmaradott társadalmi formák konzerválódásában, mint az ázsiai termelési módra jellemz? faluk?z?sségek, f?leg Indiában és Kínában, patriarchális-t?rzsi viszonyok az arab világban, latifundiumok Latin-Amerikában. A fennálló társadalmi rend védelmében kül?n?sen er?s konzerváló, fékez? szerepet játszottak az uralkodó vallási-ideológiai rendszerek, a buddhizmus, a konfucianizmus, a hinduizmus, az iszlám.[18]
T?rténete
[szerkesztés]Az újkori gyarmatosítás kora a 15. század végi nagy f?ldrajzi felfedezések idején kezd?d?tt a portugál és spanyol hajósok és hódítók tevékenységével. A k?ztük kialakult rivalizálás megszüntetése érdekében született 1494-ben a tordesillasi szerz?dés, ami a világ els? felosztása volt a gyarmatosító hatalmak k?z?tt. Ez azonban nem volt sokáig érvényben, mivel a hollandok, franciák és az angolok nem nyugodtak bele abba, hogy kiszorítják ?ket a gyarmatok kincseib?l.[21]
A gyarmatosító tevékenység a 18. század derekáig jórészt az észak- és Dél-Amerika, Afrika és ázsia partjain létrehozott kereskedelmi telepekre és er?d?kre korlátozódott. Ezután a gyarmatosító hatalmak fokozatosan kiterjesztették befolyásukat a bels? területekre is, azokat katonai és gazdasági ellen?rzésük alá vonták. A gyarmatosításnak ebben a szakaszában a kereskedelmi tevékenység, illetve a gyarmati javak egyszer? er?szakos eltulajdonítása dominált. Ez d?nt? mértékben járult hozzá az ipari forradalom kibontakozásához Angliában, amint azt Brooks Adams amerikai t?rténész részletesen kifejtette.[22] A gyarmatokról érkezett t?ke ugyanis lehet?vé tette 18. század végi m?szaki felfedezések ipari méret? alkalmazását. Az angliai ipari forradalom aztán visszahatott a brit gyarmatosítás jellegének megváltozására is, a kereskedelmi t?ke által végzett gyarmatosítást felváltotta az ipari t?ke gyarmatosító tevékenysége, az olcsó iparcikkek exportja. Ezzel és ekkor vált Anglia a ?világ m?helyévé”. Más gyarmatosító hatalmaknak ugyanakkor nem sikerült a be?z?nl? kincseket megfelel? produktivitással felhasználni, az ipari fejl?dés céljaira fordítani, amint azt Spanyolország esete is bizonyítja. A spanyol gazdaságnak inkább ártott a beérkez? nemesfém t?mege, él?sdi jelleg?vé tette az országot, és a Spanyol Birodalom gyarmatainak nagy t?bbsége már a 19. század elején kiharcolta függetlenségét.
A gyarmatosítás kiváltotta a meghódított népek ellenállását, a 18. század végét?l megindultak a jelent?sebb nemzeti felszabadító mozgalmak. A spanyol gyarmatbirodalom bomlott fel a legkorábban, az amerikai kontinens gyarmatai – Kanada kivételével – már a 19. század elején elnyerték függetlenségüket.[1]
A 19. században az Amerikai Egyesült államok, Németország, Oroszország, Japán és Belgium is a jelent?sebb gyarmatosítók k?zé lépett, elérkezett az imperializmus kora.
A 19. század végét?l az európai gyarmatosítók Afrika szinte teljes területét felosztották egymás k?z?tt és gyarmatokat alakítottak ki.
A 20. század elejére a világ felosztása befejez?d?tt, a F?ld területének négy?t?de gyarmati uralom alá került. Az újabb gyarmatosító hatalmaknak azonban már nem jutott elég szabad terület, ezért a gyarmatok újrafelosztására t?rekedtek, ami az els? világháború egyik f? kiváltó oka lett.[1]
A gyarmati rendszer felbomlása a második világháború után felgyorsult, majd a hatvanas évek elejére gyakorlatilag befejez?d?tt. Az ENSZ 1960. december 14-i határozatával lesz?gezte, hogy a gyarmatosítás ?sszeegyeztethetetlen az alapvet? emberi jogokkal, így ellentétben áll az ENSZ Alapokmányával, és ezzel azt gyakorlatilag t?rvényen kívül helyezte.[23] Az imperializmus kora lejárt, a nagyhatalmak ezentúl a gyarmatosítás klasszikus hatalmi módszerei helyett már els?sorban gazdasági nyomásgyakorlással, a neokolonializmus révén igyekeztek érvényre juttatni az érdekeiket.[1]
A gyarmatbirodalmak alakulása a világon 1876 és 1914 k?z?tt
[szerkesztés]A 19. század végén, a 20. század elején lényegében befejez?d?tt az imperializmus gyarmati rendszerének kiépítése. A hat legnagyobb gyarmattartó hatalom birtokba vette (a gyarmatok esetében), vagy legalábbis gazdasági ellen?rzése alá vonta (a félgyarmatok esetében) ázsia, Afrika, Latin-Amerika területének gyakorlatilag az egészét. A nagyhatalmak k?z?tt azonban óriási kül?nbségek alakultak ki a régebbi és az olyan újonnan érkezett gyarmattartók k?z?tt, mint Németország. Jól szemlélteti ezt az alábbi táblázat is, amely Supan és Hübner német f?ldrajztudósok adatai alapján készült.[24][25] Ez a nagy kül?nbség az imperialista államok gyarmati lehet?ségei k?z?tt az egyik legfontosabb oka lett az els? világháború kirobbanásának.
| Gyarmatok (1876) | Gyarmatok (1914) | Anyaország (1914) | ?sszesen (1914) | |||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Terület (mió km2) | Lakosság (mió f?) | Terület (mió km2) | Lakosság (mió f?) | Terület (mió km2) | Lakosság (mió f?) | Terület (mió km2) | Lakosság (mió f?) | |
| Anglia (Brit Birodalom) | 22,5 | 251,9 | 33,5 | 393,5 | 0,3 | 46,5 | 33,8 | 440,0 |
| Oroszország | 17,0 | 15,9 | 17,4 | 33,2 | 5,4 | 136,2 | 22,8 | 169,4 |
| Franciaország | 0,9 | 6,0 | 10,6 | 55,5 | 0,5 | 39,6 | 11,1 | 95,1 |
| Németország (Német gyarmatbirodalom) | - | - | 2,9 | 12,3 | 0,5 | 64,9 | 3,4 | 77,2 |
| Egyesült államok | - | - | 0,3 | 9,7 | 9,4 | 97,0 | 9,7 | 106,7 |
| Japán | - | - | 0,3 | 19,2 | 0,4 | 53,0 | 0,7 | 72,2 |
| A 6 nagyhatalom ?sszesen | 40,4 | 273,8 | 65,0 | 523,4 | 16,5 | 437,2 | 81,5 | 960,6 |
| Belgium, Hollandia, Portugália, Spanyolország, Olaszország gyarmataival |
- | - | - | - | - | - | 9,9 | 45,3 |
| Félgyarmatok (Perzsia, Kína, T?r?kország) | - | - | - | - | - | - | 14,5 | 361,2 |
| Egyéb országok | - | - | - | - | - | - | 28,0 | 289,0 |
| Az egész világ ?sszesen | - | - | - | - | - | - | 133,9 | 1657,0 |
A táblázat ?egyéb országai” k?z?tt nagy súllyal szerepeltek a formálisan független, de tulajdonképpen félgyarmati sorban, az Egyesült államok túlnyomó befolyása alatt lév? latin-amerikai országok.[26]
Gyarmatok
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Akadkislex
- ↑ Osterhammel 1995: 19-21. o.
- ↑ Margaret Kohn – Kavita Reddy: Colonialism. Fall 2017. 2017. Hozzáférés: 2022. február 14.
- ↑ Hans K?chler: Demokratie und neue Weltordnung: ideologischer Anspruch und machtpolitische Realit?t eines ordnungspolitischen Diskurses. AG Wissenschaft und Politik , 1992, 9., 26. o.
- ↑ Compare: Veracini, Lorenzo (2010). Settler Colonialism: A Theoretical Overview. Cambridge Imperial and Post-Colonial Studies Series (reprint ed.). Basingstoke: Springer. p. 17. ISBN 9780230299191. Retrieved 29 January 2019. In this chapter, I interpret the settler colonial situation as primarily premised on the irruption into a specific locale of a sovereign collective of settlers.
- ↑ The Shadow of Colonialism on Europe's Modern Past. New York: Palgrave Macmillan, 126. o. (2014). ISBN 978-1-137-45075-3
- ↑ E., Dunstan, William. Ancient Greece. Fort Worth: Harcourt College Publishers, 78. o. (2000. augusztus 8.). ISBN 9780155073838. OCLC 44612899
- ↑ (2009) ?The Contemporary Reality of Canadian Imperialism: Settler Colonialism and the Hybrid Colonial State”. American Indian Quarterly 33 (3), 325–351. o. DOI:10.1353/aiq.0.0054. JSTOR 40388468.
- ↑ Glenn, Evelyn Nakano (2015). ?Settler Colonialism as Structure: A Framework for Comparative Studies of U.S. Race and Gender Formation”. Sociology of Race and Ethnicity 1, 52–72. o. [2019. február 23-i dátummal az eredetib?l archiválva]. DOI:10.1177/2332649214560440. (Hozzáférés: 2022. február 14.)
- ↑ Veracini, Lorenzo (2007). ?Historylessness: Australia as a settler colonial collective”. Postcolonial Studies 10 (3), 271–285. o. DOI:10.1080/13688790701488155.
- ↑ (2011) ?The Myth of Israel as a Colonialist Entity: An Instrument of Political Warfare to Delegitimize the Jewish State”. Jewish Political Studies Review 23 (3/4), 84–90. o. JSTOR 41575861.
- ↑ Osterhammel S. 14.
- ↑ Murray, Martin J.. The Development of Capitalism in Colonial Indochina (1870–1940). Berkeley: University of California Press (1980). ISBN 0-520-04000-7
- ↑ A Typology of Colonialism | Perspectives on History | AHA. www.historians.org. (Hozzáférés: 2022. február 15.)
- ↑ A Typology of Colonialism | Perspectives on History | AHA. www.historians.org. (Hozzáférés: 2021. május 11.)
- ↑ Auslin, Michael R., Negotiating with Imperialism: The Unequal Treaties and the Culture of Japanese Diplomacy. Cambridge: Harvard University Press, 2004. ISBN 978-0-674-01521-0; OCLC 56493769
- ↑ a b c Pelizaeus
- ↑ a b Salgó 7. o.
- ↑ FOL 512. o.
- ↑ FOL 512. o.
- ↑ Salgó 8. o.
- ↑ Salgó 14. o.
- ↑ FOL 499. o.
- ↑ Lenin-Imp 78. o.
- ↑ Salgó 168. o.
- ↑ Salgó 173. o.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Kolonialismus cím? német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkeszt?it annak lapt?rténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerz?i jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szerepl? információk forrásmegjel?léseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ Akadkislex: Akadémiai kislexikon. Budapest: Akadémiai. 1990.
- ↑ FOL: Kende István (f?szerkeszt?): Fejl?d? országok lexikona. Budapest: Akadémiai. 1973. ISBN 0319001334305
- ↑ Lenin-Imp: Vlagyimir Iljics Lenin: Az imperializmus mint a kapitalizmus legfels?bb foka: Népszer? tanulmány. Budapest: Kossuth. 1977. ISBN 963 09 1151 5
- ↑ Salgó: Salgó László: A gyarmatosítás és a nemzeti felszabadító mozgalmak 1870–1918 k?z?tt: Egységes jegyzet. Budapest: Tank?nyvkiadó. 1992.
- ↑ Osterhammel: Jürgen Osterhammel: Kolonialismus: Geschichte, Formen, Folgen. Beck, München 1995, 142 S., ISBN 3-406-39002-1
- ↑ Pelizaeus: Ludolf Pelizaeus: Der Kolonialismus. Marixverlag, 2008. ISBN 3-86539-941-X
További információk
[szerkesztés]- Felfedez?k, kalózok, gyarmatosítók. Angol utazók, hajósok és gyarmatosítók a XVI-XVII. században; ?sszeáll. Rázsó Gyula, ford. Kelecsényi Gábor et al.; Gondolat, Bp., 1963 (Európai antológia. Az angol forradalom)
- Gert V. Paczensky: ...és j?ttek a fehérek: A gyarmatosítás fél évezrede. Ford. Bertalan Lajos. Budapest: Gondolat. 1974. ISBN 963 280 091 5
- Anyaországok és (volt) gyarmataik 1. Az "Anyaországok és (volt) gyarmataik" cím? nemzetk?zi tudományos konferencia el?adásai. Pécs 2001. november 30 – december 1.; szerk. Szabó Loránd, ?lbei Tamás, Wilhelm Zoltán; PTE Afrika – Amerika – ázsia Universitas Munkacsoport, Pécs, 2002
- Rákóczi István: Tengerek tengelye. Ibér terjeszkedés az Atlantikumban a 15-16. században; Mundus, Bp., 2006 (Mundus – népszer? m?vel?dést?rténet)
- Anyaországok és (volt) gyarmataik 2. Az "Anyaországok és (volt) gyarmataik 2." cím? nemzetk?zi tudományos konferencia el?adásai, Pécs 2002. november 29.; szerk. Szommer Gábor et al.; PTE Afrika – Amerika – ázsia Universitas Munkacsoport, Pécs, 2006
- Vámbéry ármin: A Nyugat kultúrája Keleten; utószó, jegyz., sajtó alá rend. Dobrovits Mihály; Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2007 (Vámbéry k?nyvek)
- Timothy Brook: Vermeer kalapja. A tizenhetedik század és a globalizáció hajnala; ford. Jutai Péter; Európa, Bp., 2009 (Európa tudományos diákk?nyvtár)
- Németh István–Juhász Dániel: A német gyarmatosítás t?rténete. Gyarmati álmok, háborúk és kalandok; szerz?i, Eger, 2012
- Birodalmak tünd?klése és bukása; szerk. Robert Aldrich, ford. Zsuppán András; Móra, Bp., 2012
- Gera Judit: Az alávetettség struktúrái a holland prózában. Kritikai tanulmányok; ELTE E?tv?s, Bp., 2012 (Talentum sorozat)
- Németh Tibor: Gyarmatosítás és kiengesztel?dés. ?slakos hagyomány Kanadában; ELTE E?tv?s, Bp., 2013
- Erich Scheurmann: A Papalagi. A tiaveai Tuiavii t?rzsf?n?k beszédei; ford. Tax ágnes; Typotex, Bp., 2018 (Szokatlan szempontok)
- Roger Crowley: Hódítók. Hogyan kovácsolta ?ssze Portugália a t?rténelem els? tengeri világbirodalmát; ford. Heged?s Péter, utószó B. Szabó János; Park, Bp., 2019
- Lévai Csaba: "F?rtelmes kereskedelem". A rabszolga-kereskedelem és a rabszolgatartó rendszerek kialakulása a kora újkori észak-Amerikában; L'Harmattan–Uránia Ismeretterjeszt? Alap, Bp., 2020 (Bibliotheca Americana)
